Történet

A történet egy átlagos lányról(Bella) szól akinek elválltak szülei, és ő anyjával élt, aki összeköltözött egy baseball játékossal. Hogy Bella elkerülje az állandó utazgatást, újdonsült apjával és édesanyjával a baseball meccsekre, úgy döntött, hogy apjához költözik Forks-ba. Az új iskolában hamar barátokra talál, ám találkozik egy fiúval akit még ugyan nem ismer, de látja rajta, hogy a fiú(Edward) furcsán viselkedik vele. Bella elhatározza, hogy megkérdezi Edward-tól, hogy mi a baja vele, de Edward napokig nem jön iskolába. Bella minden nap teljes izgalommal, és kíváncsisággal megy az iskolába, hátha egyik nap feltűnik Edward, és megtudja tőle kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is ilyen nyers vele. Egy-két hét után Edward feltűnik az iskolában, és udvariasan bemutatkozik Bellának...már kezdenek összebarátkozni, amikor Bellát majdnem elüti egy autó és Edward hihetetlen gyorsaságával, és erejével megmenti a lányt. Bella kezd valamit sejteni Edwardal kapcsolatban, ezért Edward kerüli Bellát. Majd Bella rájön, hogy Edward mi is valójában...és innentől nem tudják egyikőjük sem leplezni, hogy valójában mit is éreznek egymás iránt, a kettejük barátságából hamarosan szerelem szövődik. Ami ez után történik, majdnem megváltoztatja Bella életét, de Edward ismét megmenti...

A könyv hátoldalán:

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő...
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik...

Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!

Előszó
S osem tűnödtem azon , hogyan fogok majd meghalni - bár az
utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a
gondolattal, biztos nem így képzelem.
Lélegzet-visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe, ő pedig
nyájasan nézett rám a terem túlsó sarkából.
Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki
helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És
ez azért számít valamit.
Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idején
messzire elkerülöm Forks városát. Féltem. Nagyon féltem, de
mégsem bántam meg, hogy így döntöttem. Ha az élet valóra váltja
legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az
álom aztán véget ér.
A vadász barátságosan mosolygott. És lassan elindult felém,
hogy megöljön.