Edward és Bella szerelme már fél éve virágzott, amikor Bella születésnapján egy apró hiba, végzetes döntéseket hozott...Edward jobbnak látta, ha elhagyja Bellát, hogy soha többé ne kerüljön veszélybe a lány miattuk. És Bella mély depresszióba esett, ami miatt egy idő után már barátai se foglalkoztak vele, csak egy valaki...Jacob. Jacob volt az aki Bellát segítette "talpra állítani". Bella egy különös dologra felfigyelt, ami sikerült egy kicsi részletet visszaidézni az emlékezetébe Edward jelleméből. Ám ez csak úgy sikerülhetett ha Bella veszélyes dolgokat csinál. Ismét egy apró félreértés miatt végzetes következmények sorakoztak, amit csak Bella képes megállítani...vajon sikerül visszafordítania mindent a helyes irányba?...Vagy minden ami Bella számára fontos volt, most elveszít örökre?
Előzetes magyar felirattal:
Videó a forgatásról:
Egy kis ízelítő a filmből:
A könyv hátoldalán:
Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket... Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?
Előszó
Úgy éreztem magam, mintha a legborzalmasabb rémálmok egyikének csapdájába kerültem volna, ahol futni kell, úgy, hogy a tüdőd szétszakad, de még mindig nem vagy elég gyors. Úgy tűnt, mintha a lábaim egyre lassabban és lassabban mozognának, miközben átverekedtem magam egy tömegen, de a nagy toronyóra mutatói nem lassítottak. Könyörtelenül, hajthatatlan erővel indultak tovább és tovább a vég felé – mindennek a vége felé.
De ez nem álom volt, és ellentétben a rémálommal, én nem a saját életemért futottam; valami sokkal drágább dolog megmentéséért. Az életem ma nem számított.
Alice azt mondta, jó esély van rá, hogy itt mind meghalunk. Talán könnyebb lenne minden, ha nem esne csapdába a napfényben; egyedül nekem szabadott a fénybe lépnem a zsúfolt téren.
Én viszont nem tudtam elég gyorsan futni.
Így kivételesen nem számított, hogy veszélyes ellenségekkel voltunk körbevéve. Egész órát harangoztak be, lomha lábaim remegni kezdtek alattam. Tudtam, már túl késő – és örültem, hogy valami vérszomjas vár a közelben. Ha ez meghiúsul, nem akarok majd többé élni.
Az óra újra mozdult, a nap pedig pontosan az ég közepéről sütött le ránk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
